Keresés ebben a blogban

Betöltés...

2016. szeptember 10., szombat

Nézzétek mi van nekem


Amikor pár hete előszor találkoztam vele a hátsó kertben ez volt az első gondolat ami eszembe jutott.
Nézzétek mi van nekem
El kellene kapni, bezárni kifutóba, és ha jonnek hozzánk, micsoda látványosság lenne

Aztán váratott magára a torténet. 
Előszor csak lustaságból. Nem volt kedvem egy ugri-bugri vadmadarat fényképezővel kergetni... elkapni meg még inkább nem volt...
Aztán teltek a napok és a hetek. Ő továbbra is fel fel tűnt a kertben. Ha Zsolt kaszálni ment, előszor meg kellett nézni a nagyobb fűcsomókat, magasabb lucernát. Szinte mindig ott lapult valahol. Megszoktuk, hogy itt van.

Tegnap reggel, már az első udvarban kergette a rovarokat. Még akkor is átsuhant a fejemen a gondolat: milyen kis bátor, milyen egyszerű lenne már befogni...

De a délután ismét kitorolhetetlen nyomott hagyott bennem. Meg kellett tapasztalnom, mennyire rovidke lehet egy élet. Mennyire gyámoltalan lehet egy kis jószág. Elég csak rossz helyre születni. Elég ha csak rossz gazdát rendel neki a sors.... Még el sem kezdődott az élete...
És meg kellett tapasztalnom saját gyávaságomat. Hogy a saját kényelmem, a saját békém érdekében inkább homokba dugom a fejemet....
Ma a reggeli fejésnél Ő várt :-D Távolról a fa árnyékából szemlélte, amit csinálok. Ide-oda forgatva a fejét. Biztos vagyok benne, hogy nem értette, miért jó ez a kecskéknek :-D Vezényszóra sétálnak ide-oda, mikozben lehetnének szabadok, itt ez a tágas rét...
Aztán egyre kozelebb és kozelebb merészkedett.
Valahogy már nem jutott eszembe, hogy be kellene fogni. Csak néztem őt, és gondolkodtam. Ismeritek a Kis Herceg torténetét, ugye? Amikor megszelídíti a rókát. Ma úgy látom Exupéry tévedett. 
Nem az ember szelídíti meg a rókát. 

Valójában Ők szelídítenek meg bennünket. 
Minden nap, minden egyes lépéssel, ahogy kozelebb merészkednek hozzánk, egyre szelídebbek leszünk. Ha megérezzük őket, ha megengedik, hogy átérezzük cseppnyi kis életüket, egyre jobb emberré válunk általuk.
Ők itt élnek mellettünk. A kert végében. Az udvaron a cseresznyefán. Parkban az oreg fűzon. Csak meg kell állni. Minden nap. Csak egy percre. Hagyni kell, hogy megszelídítsenek bennünket. Hagyni kell, hogy segítsenek, újra emberré válni.

-Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.-



 


Hogy mi van nekem? Nincs nekem semmim. 
Ez a madárka soha nem lesz az enyém. Sokkal inkább, én vagyok az ové. Ő engedte meg, hogy itt éljünk mellette. 
Megtisztelt azzal, hogy minden nap megmutatja magát. Nézhetem ahogy kergeti a rovarokat. Már direkt szórok mellé pár szem kukoricát, hogy nézhessem ahogy felcsipegeti. Orülok neki, hogy megengedi, hogy nézzem. Egészen biztos vagyok benne, hogy érzi, már megszelídített.

ps.: Szombat délelőtt van. Normáliséknál, ilyenkor már fő az ebéd a konyhában. Bejon Zsolt, rámnéz. Én írok. Kapok egy homlok ráncolást, és megy tovább. Azt hiszem Őt Én már rég megszelídítettem :-D

2016. július 4., hétfő

Ellésre készülődünk megint

Hiába. A nyárnak ilyennek kell lenni! Meleg van, forróság.
Frontokkal tarkítva.
Ez nem csak minket visel meg, megszenvedik az állatok is.
Ilyenkor még jobban oda kell figyelni a takarmányozásra, megfelelő árnyékra és mindig tiszta hűs ivóvízre. De a tej mennyiségén azért érződik így is. Hiába, ők pont úgy mint mi , leginkább csak hűsölnek és pihennek. Kevesebbet kívánnak enni, többet párologtatnak, egyszóval most a legutolsó problémájuk a tejtermelés.
De, hogy a mi ne érezzük meg nagyon a csökkenő tej mennyiséget, lassan következik az év második elléssorozata. Szépen tőgyelnek a tavalyi gödölyék! Ahogy most látom, lesz itt 1-2 meglepetést okozó hölgy versenyzőnk :-D




2016. június 22., szerda

Miért jó vidéken lakni?

Azért jó vidéken lakni, mert városban ilyet nem lát az ember fia! Jelen esetben leánya :-)


Szóval, ott kezdődik a történetem, hogy Turcsi malackám holnap lesz 1 éves. Pár hét és ellik! 

Ugye emlékeztek még rá? 
Nem is olyan régen még picike, alig 2 kilós kismalac volt, akit cumival neveltünk, tanítottunk minden szépre és jóra.... no meg arra, hogy ő valójában nem is kecske...

Azóta picikét megnőtt, és saját zárt ólrésze van. De, hogy fittségét hatalmas súlya és előrehaladott vemhessége ellenére is megőrizze,
azért ki szoktuk engedni az udvarra sétálni kicsit és persze fürdeni, a tónak még mindig nem nevezhető kerti pocsolyánkba. 
Bár, én egyre jobban félek, hogy egyszer csak nem fogja tudni magát, még a leglankásabb részen se kivonszolni az iszapból, és akkor meg mi a fenét csinálunk egy vízben rekedt 2 mázsás disznóval, de Turcsi ma is, természetesen a legmeredekebb partrészen, a lépcső mellett captatott ki a vízből.


Szóval fürdőztünk, sétáltunk kicsit, felszedegettünk egy félfandli kukoricát

a fűből, csak úgy, hogy teljék az idő, és addig se feküdjön a lányzó... Na meg persze simiztünk és vakargattunk. Mert abból sosem elég :-)

Amikor elfáradt, ami az idő és a vemhesség előrehaladtával egyre hamarabb szokott bekövetkezni, szépen lefeküdt magának a fűzfa árnyékába, és szólt, hogy jöhetek hasat vakargatni :-)

Ekkor egészen furi dolog történt! Amíg mi kényelmesen heverésztünk a fűben előkerült Sünpofa.

Sünpofa tavasz óta nálunk lakik, és érdemes róla tudni, hogy csak sötétedés előtt szokott előjönni. Valahol a fejő állásom környékén lakik, és általában a fejés vége fele szokott vacsora szerző körútra indulni. 
Most viszont, gondolom a meleg, miatt szépen nekiindult az udvar át gyaloglásának, hogy Ő márpedig megy le a "tóra" inni. De láss csodát!
A megszokott útvonalat eltorlaszolta egy kövér valami. Elsőnek egészen közel jött, a fekvő Turcsi orra mellett szimatolt párat, és mint aki átgondolta a helyzetet, szépen kikerült bennünket.



Szegény kicsi, szomjas Sünpofa ekkor még nem is gondolta, hogy nem értek véget a megpróbáltatások mára.
Mire sikeresen eljutott a partra mindenféle kíváncsi állat előkerült!
Elsőnek is a macskuszok! A két, 32 és fél dekás macskánk, egyszerűen nem tudta hova tenni a történéseket... Mozog, de nem akar játszani... ha közel megyek mindenféle értelmezhetetlen riasztó röfögő visító hangot ad ki... ha megszagolom szúr... ha megpofozom harapni akar, és még jobban szúr...  



Szerencsére a cicák viszonylag hamar feladták az ismerkedést, cserébe jött a növendék kecske csapat.
Csak jöttek és jöttek... kicsik és nagyok... sorba és sorba... nem tántorította el őket a szaglászástól se röfögés se visítás... 
Végül szegény Sünpofa egy csomóba gubancolódott, gondolván
így biztonságban kivárhatja az ismerkedés végét. 


Ez viszont azt eredményezte, hogy a szaglászástól süngömböcünk egyre közelebb és közelebb került a meredek partrészhez, és mivel nem szerettem volna ha akaratlanul is belepottyan a vízbe, egy lapát segítségével visszaköltöztettem egy védett sarokba.
Kemény fél órás küzdelem és gyaloglás eredményeként Sünpofa most szomjasan kuksol egy sarokban :-(  
No majd alkonyatkor! Akkor övé az egész határ!

Nos? Szerintetek miért vagyok állandó késésben? Épp csak kiszaladok az udvarra, és ripsz-ropsz eltűnik egy-két óra a napból! 
De tudjátok mit? Megéri! Nagyon is megéri!






2016. május 6., péntek

Pünkösdtől végre itthon is

Annyira aranyosak vagytok, hogy sokan kerestek, várjátok tőlem a finomságokat, hívtok a Váli Piacra, már csak pár nap türelmet kérek.
Mivel nem vagyok babonás, az első piacnapom május 13. péntek lesz :-)

Addig is feltöltöttem a termékeket és az árakat.  (Keressétek a felső menüsoron.) Bár, még minden nem fog elkészülni, de sok finomsággal várlak majd benneteket.
Ahogy érnek és készülnek, a jövő hét folyamán, folyamatosan posztolom majd a képeket és a leírásokat.

Ui.: Köszönöm szépen, esőt péntek délelőttre nem kérek...



2016. április 27., szerda

Kecskefarmunk a médiában



Pár hete vendégünk volt Berényi Barbara, a Kossuth rádió riportere, akivel egy nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk el a kecskék és a sajtok társaságában.


Végtelenül kedves és érdeklődő Barbara annyi, de annyi mindenről kérdezett, hogy végül 2 részletben, 2016 április 15-én és 27-én reggel a Hajnal-táj műsorban szerepeltünk.

Az eredeti riport meghallgatható a http://www.mediaklikk.hu/mediatar/ oldalon, Hajnal-táj műsorban, dátum szerint rákeresve.

Mindkét alkalommal háromnegyed 6 körüli időpontnál, az első műsorrész utolsó harmadában vagyunk.


Itt köszönném meg gyorsan az ajánlást Noéminek a Gyúrói Kecske Portáról, aki volt olyan kedves és a riporter hölgy figyelmébe ajánlott bennünket!


2016. április 15.

video


2016. április 27.
video

2016. április 23., szombat

Zsendice krémdesszert


Bár az, hogy a zsendice, vagy az orda elnevezést használjuk, az szakirodalmanként és tájegységenként változik. Én annál maradok, hogy a savanyú savóból, külön sav hozzáadása nélkül nyert savófehérjét hívom zsendicének. Csodálatos, lágy és krémes. Pár  napos érlelés, pihentetés után dolgozom csak fel, ezért ízesítés nélkül sem jellegtelen, finom sajt ízű.
Most édes desszert készült belőle, frissen facsart citromlé, cukor, vanília, szamóca dzsem, illetve friss szamóca teszi teljessé.


A pohárba töltésen azért még van mit gyakorolnom, de a lényege az lett volna, hogy van rétegesen megtöltött pohárka, és a szinte teljesen fehér (aminek oldalról teljesen fehérnek kéne lenni :-D ) az pedig úgy készült, hogy a krém közepébe lett csurgatva a dzsem, így csak felülről látszik, de a szamóca íz minden kanálban ott fog lapulni. Arányaiban mindegyik variáció pontosan ugyanannyit tartalmaz mindkettőből csak nem tudjuk eldönteni, hogy melyik legyen a kedvenc :-D

Hamarosan kapható :-)